A francia partok felé tekintve

A francia partok felé tekintve


A francia partok felé tekintve

Dovernál egy nap, a tengeren át,

gondolnom arra kellet eleinte

milyen örömben éltem odaát,

s bár küldte szívem egyre sóhaját,

ó mégis, így is milyen jólesett

látnom édes szülöttem földemet.


De elmém máris józanságra inte,

mit sóhajtozol, árva szív, tovább?

Hisz útban van, közelg, hogy látni szinte,

jó a jó béke, mindent vissza ád.

Találta szívem ebben vigaszát,

de mindazáltal be nem telhetett

látnom édes szülöttem földemet.


Hát raktam Reménység-hajómba mind be

és meg is kértem vágyaim hadát,

kelnének át a tengeren sietve,

s térítenék pártomra a hazát,

hogy szünjék már meg a háborúság,

hogy adja Isten, míg csak élhetek,

látnom édes szülöttem földemet.


Ajánlás


A béke kincs, dicsérem egyre hát,

gyűlölöm én, nem böcslöm a csatát,

az fosztott meg – mióta – engemet

látnom édes szülöttem földemet.


Charles D'Orléans.