A Szűz, aki meghallgat.

A Szűz, aki meghallgat.

Az én falumban, Brangues templom-kastélyában kicsiny kápolna áll:

öt óra tájt minden nap betérek ide, ha künn a forróság már rám talál.

Az ember nem kóborolhat mindig céltalan, inkább járul a Jó Isten elé,

ha utcákon, tereken perzsel a nap: „tűz van!” teli torokkal ezt üvöltené.

De bent a Szent Szűz áll előttem, csak reám vár, hűs és tiszta, mint a hó,

hosszú ruhája alól csak lába látszik, gyermeke ölében, s ringatja az altató.

Mária! Ismét eljöttem hozzád, vén szívem szorong és csupa aggodalom:

ó, jaj, talán sosem lesz elég időm elmondani azt, amit el kell mondanom!

De ő lesütött szemmel néz komolyan s gyengéden, rám, ki egy senki,

ám úgy lesi számról a szót, mint ki meghallgatva igyekszik engem érteni.


Paul Claudel.

Brangues, 27 juin 1934.