A szüret leírása

A szüret leírása

Lányok, fiak, csak szorgosan
hordjátok a kék héjú szőlőt,
s kosaratokból kidőlőt,
csípőtökön, vállatokon.

Gyerünk a hordóba vele,
hadd zúzzák ott a pőre lábak,
s csordultig töltse meg a kádat
a fürtök édes, friss leve.

S e jó istent tisztelje meg
ki-ki egy himnusszal, csodással,
zengő szüreti dalolással
töltvén be az egész hegyet.

S hadd lássuk már a cseppfolyós
istent, e kád mélyén mosolygót,
ki majd, ha rázárják a hordót,
dühödt lesz, habzó-fortyogós.

Mihelyt ez isten vériből
fejébe száll a vénnek egy csepp,
ámbár a keze-lába reszket,
addig táncol, amíg kidől.

Miként némely ifjú legény
(csüggve lesből nagy-epekedvén
az alvó pásztorlányka keblén
a bokrok árnyas hűvösén),

mert ösztökéli szerelem
édesgető kecsegtetéssel,
kockáztatni mindent merészel,
oly tűz lobog már kebliben,

s hozzáoson – riad a lány
és rúgkapál, ő mit se bánja,
s végül oly szépen megjuhássza,
hogy a karjába hull puhán:

színt így a játékos Bakos,
szereti huncutkodva, dévaj
csínyekre ösztönözni néha
az ifjakat, ha kapatos.

Rémy Belleau.