Egy kreol hölgynek

Egy kreol hölgynek

A parfümös hazán, hol enyhe nap bizserget,
s a hajló lombívek tüze bíborparázs,
s a szemre lusta kéjt a pálmák búja perget,
kreol nőt láttam én, ki csupa új varázs.

Arca sápadt s meleg és kábulatba kerget
barna nyakán a lágy, kényes, finom vonás;
mint karcsú nagy vadász, barangolja a berket,
mosolya nyugalom és szeme hallgatás.

Úrnőm, honunkba jöjj el, mely az örök gloire-é,
a Szajna partja vár s a kedves, zöld Loire-é,
s mely antik kúriák dísze lehetne, vidd

szépséged versírók közé, hogy árnyas csendben
hajtson szonetti rajt szívük s hűségesebben
imádják nagy szemed, mint néger rabjaid.

Charles Baudelaire.