Az öröm
Ó, szép nap, villogó aranysugár!
Az ébredő, varázsos, büszke föld
erős, vad illata mindent betölt:
minden megittasul s örömre vár.
Ó, hála néktek, ti szemek,
hogy öregedő homlokom alatt
látásotok még tiszta, jó maradt,
s láthatjátok, ha messzi fény rezeg;
s hogy borzongtok a napon, ti kezek,
s ti ujjaim, aranyfényben fürödtök,
becézgetve aranyszínű gyümölcsöt,
ha utam itt a mályvák közt vezet,
és hála néked, testem,
hogy megmaradtál gyorsnak és erősnek,
ha véled fürge szelek kergetőznek;
és mellkasom, tenéked köszönöm,
és néked is, te táguló tüdőm,
hogy hegyeken vagy tengerparti esten
így isszátok az éles levegőt,
a világokat körüllebegőt.
Ó, szépség reggele, ó, csöndes ünnep!
A rózsa tiszta arcán harmat ül meg,
madarak, béke hirdetői, szállnak,
a kertben lenge fények, tömör árnyak.
Szeretlek most, ti nyári napsütötte
utak, mert egykor egy lány erre jött
s titkon kezében hozta sorsomat.
Szeretlek, messzi láp, s erdők, ti zöldek,
s a legmélyéig szeretem a földet,
hol halottaim porlanak.
Mindenben élek, ami áthatott,
te tiszta forrásvíz, te elvesző
kis ösvény, bükkfaerdő, fű, mező,
emlékeim, énemmé váltatok.
Határtalanná növök bennetek,
mi álmom volt, most mindaz én leszek;
a láthatáron fénylő messzeségben
aranyló fák, ti vagytok büszkeségem;
akaratom, mint gyűrűitek nőnek,
jó munkában acélozza erőmet.
Ti rózsák, akik viríttok a kertben,
hűs homlokomat közétek ha rejtem,
érintés rajta csók-szikrát csihol;
minden: simogatás, izzás nekem,
kéj, őrület, és megrészegedem
a világtól és száz alakban élek,
mindenben, ami tündökölve éled,
hogy szívem szent gyönyörben fölsikolt.
Ily mély, nagy elragadtatást ha érzel,
mely néked földöntúli szárnyat ad,
s te, ember, örök végtelenbe érsz fel,
panaszkodnod balsorsban sem szabad;
akármi fáj, te mindig mondd magadnak,
hogy egyszer, egy magasztos pillanatnak
a lüktető borzongást köszönöd,
hogy ízlelted az édes örömöt,
hogy megadatott néked az a boldog
fenséges óra, amikor a dolgok
ős lényegével önnön lelked egy lesz:
hasonlatossá tett az istenekhez.
Émile Verhaeren
Ó, szép nap, villogó aranysugár!
Az ébredő, varázsos, büszke föld
erős, vad illata mindent betölt:
minden megittasul s örömre vár.
Ó, hála néktek, ti szemek,
hogy öregedő homlokom alatt
látásotok még tiszta, jó maradt,
s láthatjátok, ha messzi fény rezeg;
s hogy borzongtok a napon, ti kezek,
s ti ujjaim, aranyfényben fürödtök,
becézgetve aranyszínű gyümölcsöt,
ha utam itt a mályvák közt vezet,
és hála néked, testem,
hogy megmaradtál gyorsnak és erősnek,
ha véled fürge szelek kergetőznek;
és mellkasom, tenéked köszönöm,
és néked is, te táguló tüdőm,
hogy hegyeken vagy tengerparti esten
így isszátok az éles levegőt,
a világokat körüllebegőt.
Ó, szépség reggele, ó, csöndes ünnep!
A rózsa tiszta arcán harmat ül meg,
madarak, béke hirdetői, szállnak,
a kertben lenge fények, tömör árnyak.
Szeretlek most, ti nyári napsütötte
utak, mert egykor egy lány erre jött
s titkon kezében hozta sorsomat.
Szeretlek, messzi láp, s erdők, ti zöldek,
s a legmélyéig szeretem a földet,
hol halottaim porlanak.
Mindenben élek, ami áthatott,
te tiszta forrásvíz, te elvesző
kis ösvény, bükkfaerdő, fű, mező,
emlékeim, énemmé váltatok.
Határtalanná növök bennetek,
mi álmom volt, most mindaz én leszek;
a láthatáron fénylő messzeségben
aranyló fák, ti vagytok büszkeségem;
akaratom, mint gyűrűitek nőnek,
jó munkában acélozza erőmet.
Ti rózsák, akik viríttok a kertben,
hűs homlokomat közétek ha rejtem,
érintés rajta csók-szikrát csihol;
minden: simogatás, izzás nekem,
kéj, őrület, és megrészegedem
a világtól és száz alakban élek,
mindenben, ami tündökölve éled,
hogy szívem szent gyönyörben fölsikolt.
Ily mély, nagy elragadtatást ha érzel,
mely néked földöntúli szárnyat ad,
s te, ember, örök végtelenbe érsz fel,
panaszkodnod balsorsban sem szabad;
akármi fáj, te mindig mondd magadnak,
hogy egyszer, egy magasztos pillanatnak
a lüktető borzongást köszönöd,
hogy ízlelted az édes örömöt,
hogy megadatott néked az a boldog
fenséges óra, amikor a dolgok
ős lényegével önnön lelked egy lesz:
hasonlatossá tett az istenekhez.
Émile Verhaeren
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire