Álom.

Álom.
I.
Cseresznyefán arany könnycseppként pereg a gyanta.
Érzed, kedves? Ma délben a hőség felettünk urizál:
te csak aludj a virágok közt, ott most tücsök muzsikál,
úgy, miként halott rózsák bús szívéből húzza, nyaranta.

Hol tegnap még fecsegtél, a szalon: ma üres veranda…
Most egyedül vagyunk, ketten - szép bengáli rózsaszál!
Te csak aludj, álmodj, kartonruhád vöröse ránk szitál,
csókjaim feletted őrködnek s nem hagynak magadra.

Nagy a meleg, s te csak a méhek zsongására figyelj…
Csak aludj, aludj csöndesen, szelíd szívű kis bogár!
És hogy mi ez a másik zaj…? Itt fut a közeli csermely

a mogyoróbokrok alatt, s itt alszik sok-sok jégmadár…
Hát aludj, kedvesem… Én már nem is érzékelem: vajon
te kacagsz, vagy a patak vize csendül a fénylő kavicson…


Francis Jammes.