Virágköntösben a szép Nimfa.

Virágköntösben a szép Nimfa.

Virágköntösben a szép Nimfa, kit imádok,
múltkor oly fényesen jelent egy este meg:
azt hitték róla, ő a frissen született
Hajnal, arca s szeme oly tündöklőn sugárzott.

Láttán a föld ezer új virágot virágzott,
a légben mindenütt lágy dallam lebegett;
nappal virrad megint – vélték – a föld felett,
s elsápadtak az ég boltján az éji fények.

A Nap pihenni már Thétisz keblére hullt,
de erre fölfigyelt, hunyt sugara kigyúlt,
s kedvéért lovait megfordította nyomban;

elé hiába állt volna a tengerár;
meglátta, mily csodás Nimfám, megnézte jobban
s a habba bújt, s nem is mert mutatkozni már.

Vincent Voiture.