Dal.

Dal

…Hagynám, csak mondja, mondja a magáét,

aztán lassanként tőle elhúzódnék

s forrás vizébe, mely tisztán zubog még,

vetném magam ruhátlan-meztelen;

de mégis úgy, hogy felemelt kezem

verhesse ott is apró lantomat.

És róla nyitnám dalra ajkamat,

hogy lássam, attól mire indul ő.

És hogyha felém lenne lépdelő,

hagynám, merészen jöjjön, jöjjön egyre,

ám nyúlni hozzám ujjal is ha merne,

odacsapnám, hogy vakulna belé,

odacsapnám a két szeme közé

a tiszta forrás tündöklő vizét…


Pernette Guillet .