Egyedül.

Egyedül

Élni száműzöttként, senkit sem látva,
elhagyatva, mint régen halott város,
hol a habok vaksi zaja mindent átmos,
de olykor felzokog még Beffroi orgonája.

Lelkektől, eszméktől távol menni aztán,
s mindentől, ki haján diadémot hord;
ön-emésztve, fénytelen, akár egy fjord,
élni mihaszna mécsként kripta éj-zugán.

Hajó, melynek utazásról szól az álma,
diadalt fut rőt égöv felé, útja varázsos,
de jégmező veszejti el, minden opálos,
és hajótörötté válik, mielőtt megállna.

Ó, így élni! Egyedül! És látni fakónak
az istentől eredt lélek fehér virágzását,
s az isten nélküli lét megvetés-virágát,
- és akkor is eléje állni a halál-csóknak!


Georges Rodenbach.