Álom.

Álom.

II.

Álmod édes – oly’ édes, hogy most megrebbenti ajkad,
puhán, lágyan, finoman – s talán éppen csókra nyílik…
Mondd, mit álmodsz? Kakukkfüves, vadszőlős út díszlik,
s a kőszirti, fehér gyapjas kecskenyáj ott békésen lankad?

Vagy azt álmodod, a moha fölött pajkos nesz támad,
s az erdő alján futó kis patak hirtelen elkezd fecsegni?
- vagy hogy menekülve futnak a nyulak, s egy seregnyi
kékes vörös madárraj szétszaggatja a fényes ökörnyálat?

Álmodod-e, hogy a Hold egy hortenzia-gömb…?
- vagy azt, hogy a kutakra gyöngyszirmú akácfa önt
ezer hószínű virágot, s érzed-e a mirrha aranyát…?

- Vagy hogy egy serleg alja csillantja ajkad szép vonalát,
s megérintve a régi rózsa szirmát, nem kérdezem szép-e,
ahogy egy kósza fuvallat belefújja a csermely ezüst vizébe...?


Francis Jammes.