Kikericsek

Kikericsek

Törékeny, mérgező virág,
színével telt a rét, elérkezett az ősz,
a tehéncsorda védtelen,
lassú, de biztos mérge győz
kék színbe rejtve, s ártatlan lilába.

Szemed szerelmem, akár a rét virága
violaszín, és úgy igéz, mint ez az alkony, ez az őszidő,
szemed életem őszvirága, észrevétlenül, lassan mérgező.

Gyermekhad szaladgál, játszik, terül a víg zsivaj,
Harmonikaszó pördül a széllel, messzire ér a dal,

Virágot törnek, -lányt, vagy asszonyt- a bajt hozó gonoszt,
pilláid megremegnek, varázsát látod derékba -törni most
a kis virágnak , fű közt remeg, széltől is szenved szegény,

csöndesen dudorászik a pásztorlegény
csordája hazafelé baktat, el-elbődül méltóságteljesen,
elhagyják a bajteremtő rétet, talán örökre, végérvényesen.

Guillaume Apollinaire.