Egy kislányhoz, aki elvesztette édesanyját

Egy kislányhoz, aki elvesztette édesanyját

Szemünk szomorúságot virágzik,
ha nézzük egymást, gyermekem.
Vajon mi az, mi úgy hiányzik?
Ezt kérdezed, ezt kérdezem.

Keserű gond, felhőnyi bánat
száll át pillantásunk egén,
szememben fürkészed anyádat
s a tiédben lányomat én.

Nincs többé bájoló tekintet,
amit egymásra vethetünk,
mert - fájdalom - csak könnyeinknek
medre immár a két szemünk.

A végzet megfosztotta ajkunk
tejtől s méztől könyörtelen -
viszontlátni, kit elsirattunk,
nézzünk az égre, gyermekem!

Alphonse de Lamartine verse.

fordította:Baranyi Ferenc