A San Romano-i úton
A költészet ágyban sarjad mint a szerelem
Földúlt takarója a dolgok hajnala
A költészet az erdőben sarjad
A számára szükséges tér rendelkezésre áll
Nem ez itt hanem a másik amit meghatároz
A morgóhal szeme
Zsurlón a harmat
Tramieri palack emléke mely ezüsttálcán
bepárásodott
Magas turmalin horgony szára a tengeren
És a szellemi kaland útja
Mely függőlegesen emelkedik
Rövid pihenő s azonnal elbozótosodik
Ezt nem szokás világgá kürtölni
Illetlenség az ajtót nyitva hagyni
Vagy tanúkat odahívni
A halrajok a cinkesorfalak
A nagy állomás bejáratánál a vasúti sínek
A két part visszfényei
A barázdák a kenyér héján
A patak buborékjai
A naptár napjai
A tűzdeltlevelű orbáncfű
A szerelem aktusa és a költészet aktusa
Nem egyeztethetők össze
A hangos újságolvasással
A napsugár iránya
A favágó fejszecsapásait összekötő kék villanás
A szív vagy a varsa alakú papírsárkány zsinórja
A hódok farkának ritmikus csapkodása
A villám delizsánca
Az ódon lépcsők csúcsáról a drazséömlés
A hóförgeteg
A varázsló szoba
Nem uraim ez nem a nyolcadik Szoba
És nem a közös hálóterem párája vasárnap este
A tócsák fölötti derengésben előadott táncfigurák
A tordobálással egy asszonyi test körülhatárolása
a falon
A füst fehéren gomolygó karikái
A hajad göndör fürtjei
A fülöp-szigetiek szivacsának görbülése
A korallsikló gyöngyfüzére
A repkény betörése a romok közé
Van rá ideje bőven
A költői összefonódás akár a testi összefonódás
Ameddig fennmarad
Megvéd s nem gondolunk a világ nyomorára.
André Breton.
A költészet ágyban sarjad mint a szerelem
Földúlt takarója a dolgok hajnala
A költészet az erdőben sarjad
A számára szükséges tér rendelkezésre áll
Nem ez itt hanem a másik amit meghatároz
A morgóhal szeme
Zsurlón a harmat
Tramieri palack emléke mely ezüsttálcán
bepárásodott
Magas turmalin horgony szára a tengeren
És a szellemi kaland útja
Mely függőlegesen emelkedik
Rövid pihenő s azonnal elbozótosodik
Ezt nem szokás világgá kürtölni
Illetlenség az ajtót nyitva hagyni
Vagy tanúkat odahívni
A halrajok a cinkesorfalak
A nagy állomás bejáratánál a vasúti sínek
A két part visszfényei
A barázdák a kenyér héján
A patak buborékjai
A naptár napjai
A tűzdeltlevelű orbáncfű
A szerelem aktusa és a költészet aktusa
Nem egyeztethetők össze
A hangos újságolvasással
A napsugár iránya
A favágó fejszecsapásait összekötő kék villanás
A szív vagy a varsa alakú papírsárkány zsinórja
A hódok farkának ritmikus csapkodása
A villám delizsánca
Az ódon lépcsők csúcsáról a drazséömlés
A hóförgeteg
A varázsló szoba
Nem uraim ez nem a nyolcadik Szoba
És nem a közös hálóterem párája vasárnap este
A tócsák fölötti derengésben előadott táncfigurák
A tordobálással egy asszonyi test körülhatárolása
a falon
A füst fehéren gomolygó karikái
A hajad göndör fürtjei
A fülöp-szigetiek szivacsának görbülése
A korallsikló gyöngyfüzére
A repkény betörése a romok közé
Van rá ideje bőven
A költői összefonódás akár a testi összefonódás
Ameddig fennmarad
Megvéd s nem gondolunk a világ nyomorára.
André Breton.
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire