Őszi dal.

Őszi dal.

Jöjj barátom, jöjj, ősz jár a dombokon,
A nyirkos ősz, a monoton,
De a cseresznyefalevél
S a vadrózsabogyó vér-
Vörös lángja egy csókkal felér,
Jöjj barátom, jöjj, ősz jár a dombokon.

Jöjj barátom, az ősz csípősre vált,
Borzongat, elkél a kabát.
De a napsugár még meleg;
Könnyű a lég, ahogy szíved,
És ring a köd, lustán lebeg,
Jöjj barátom, az ősz csípősre vált.

Jöjj barátom, zokog az őszi szél,
Sír, mint egy ember, aki él.
Cserjésbe, szedresbe ront
Ágat tördel, mint egy bolond,
De zöldell még a tölgyfalomb,
Jöjj barátom, zokog az őszi szél

Jöjj barátom, dühöng az őszi szél,
Morog, szid minket mindenér,'
Dúl-fúl, fütyül, ösvényen át,
De a bokrokban hallani tovább
A vadgalambszárnyak szelíd zaját,
Jöjj barátom, dühöng az őszi szél.

Jöjj barátom, az ősz szomorú,
Tél készül, kopárság, ború,
De még a rét nyarat idéz,
Egy szál avarfű megigéz;
Tán ad még virágzó mohát az ég,
Jöjj barátom, az ősz szomorú.

Jöjj barátom, jöjj, ősz jár a dombokon,
Remeg a nyárfa kopaszon;
De lombja életre gyúlva
Aranyszín ruhába bújva
Táncol, táncol, s táncol még újra,
Jöjj barátom, jöjj, ősz jár a dombokon.

Rémy de Gourmont.