Íme a csomós kutyatej rózsás mellbimbója
Íme a láthatatlan katonák orra
Én dalolok a láthatatlan láthatár
Hogy civilek és nők hallják e dalokat
Íme legelőször a sebesült szanitéc kantilénája
Fehér föld azúr éjszakába
A kereszt vére hull bele
Itt az ígéret katonája
És közben vérzik a sebe
Kutya csaholt nyávog a gránát
A néma csillám felszökik
A háború merő vidámság
Meg sem rezdülnek maszkjaik
Maszk mögött vigyor láthatatlan
Örök fehérség itt körül
Hol a galambon is sisak van
És az acél is elröpül
Egyedül vagyok e csatatéren
Én vagyok a fehér lövészárok a zöld és vörös erdőn
Gránát miákol
Most megöllek
Rajta ti sárga zsinóros bakák
Nagydarab tüzérek vörösök mint a Polytechnikum gólyái
Királykékek mint a Földközi Tenger öblei
Bársonyosak a bársonyok minden árnyalatával
Vagy mályvaszínűek is vagy horizont kékek akár a többi
Vagy színehagyottak
Jöjjetek fazékkal a fejeteken
Föl világító rakéta
Táncolj gránátos dobáld a fenyőtobozaidat
Háromszögű irányzók irányítsátok be magatokat a villanásokba
Ássatok gödröket 20 éves gyerekek ássatok gödröket
Mintázzátok a mélységeket
Repüljetek föl szőke repülők rajai akárcsak a méhecskék
Én a láthatár szétterjesztem szárnyamat mint egy nagy páva
Halljátok újjászületnek a megszűnt jósigék
A nagy Pán feltámadott
Férfias pezsgő mely feltüzeli Champagne-t
Kész férfiak fiatalemberek
Gépkocsi-ágyúk kaméleonja
És ti a 16-os korosztály
A megérkezők recsegése vagy inkább fehér virágzás az egekben
Örültem de azért ez megpörkölte a szempillámat
Az elfogott tisztek el akarták titkolni nevüket
Annak a sebesült bretonnak a szeme aki ott feküdt a hordágyon
Mikor odakiáltott a halottaknak a fenyőknek az ágyúknak
Könyörögj érettem Úristen én vagyok a szegény Pierre
Lövészárok fut ágyúszó
E fehérlő tengert bejárja
Stoikus bolond mint Zénó
Cikcakkba szállsz szív pilótája
Kis fenyőerdőben a fák
Betevőt vár egy fészekalja
A fölmeredő nyúlpofák
Csomós kutyatej összebújva
Mint itt a kutyatej alig
Bimbóz a nap nehéz kivárni
Az őszi napot e kicsit
Imádom mint valami párszi
Egy szinte még gyerek baka
Mint e múló nap csupa kékbe
S szép mint szívem diadala
Szól gázmaszkját magára téve
Míg nem vagyunk odahaza
Mennyi lányból gyönyörű nő lett
Már jön a tél és lassan a
Szépségük majd elhagyja őket
Ó lővonalak gyors tüzek
Amit elképzelek a szépség
Mert emlékeim nincsenek
Nektek köszöni születését
Mert nem más ő a hő mely ég
És élteti a vad csatákat
A szörnyű fényekből eképp
Teremt tüzes múzsát magának
Nézi hosszan a láthatárt
Kések vizekkel teli hordók
Égő lámpák villantak össze
Én a láthatár harcolok majd a győzelemért
A láthatatlan vagyok mely nem tűnhetik el
Vagyok mint a hullám
Gyerünk nyissátok meg a zsilipeket hogy nekirohanjak és mindent elborítsak.
Guillaume Apollinaire verse-fordította Vas István
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire