Harangok.

Harangok.

Harangok, ismerőseim, kik hangtalan zúgnak,
szegény harangok! Roggyant tornyokban élnek,
s ha egymáshoz kondulnak, panaszuk temérdek,
nincs pihenő, éj s nap tűnik fáradt-hosszúnak.

Köhécselő, külvárosi harangok, mind repedt;
mindegyiket vénnek mondanak, kik a nap végén
ellátogatnak egymáshoz az éjjel kékségén,
s szavuk ott inog bronzszín, kopott testük felett.


Georges Rodenbach.