Ima.

Ima.

Mint nőé, lelkem tele aggódással.
Nézd, mit követtem el, Uram,
kezemmel, lelkem liliomával,
szemmel, szívvel, mi az égben van!

Szánd meg az én szenvedésem!
Nincs sem gyűrűm, sem pálma már ;
szánj meg, hisz a kérésem
csak gyönge virág s üvegpohár.

Szánd a fájó ajkakat, százat,
bánatomhoz légy kegyes ;
liliommal hintsd meg a lázat,
a mocsarakba rózsát vess.

Istenem! Régi galamb-röpték
sárgán, szemem tükrén szállnak el,
szánd a gyolcsot, mely az ágyék
körül bús lengéssel átölel.

Maurice Maeterlinck.