Egy pálmafa születése.

Egy pálmafa születése.

A lélek súlyos, nem látható mindig,
titkon mindenki pálma akar lenni,
s szép óhajtól bókolni - le a földig,
ha büszkeség bizsergeti, de mennyi!
Nem titkolható többé már az arca,
lendül, és valóságába szökken át,
betölti ott helyét, így múlik harca,
s zúgja a pálma a való mámorát;
törzse arányos termet, és a csokrát
körberajongja fent a kényes pompa,
de a falánk gyökér lent megakasztja,
remeg kicsit, érzi vakmerő voltát,
de egy helyét lelő madár itt óvja
féltőn fészkét és zengi boldogságát.


Jules Supervielle.