Szonett a honvágyról.

Szonett a honvágyról.

Boldog ki mint Ulysses száz szép mérföldet bolygott
S járt gyapjas aranyért mint Jázon, régi hős,
Ki tűzhelyéhez aztán, már bölcs úr és idős,
Békén pihenni tért, hogy lenne csendbe boldog.

Hát én? látom-e még füstből fútt lenge fodrod
Kéményekkel pipázó falum, vén ismerős?
S kis házam, többem nékem, mint királynak az ős
Ország, hajh, lát-e még, kit sorsa messze sodrott?

Mert szebb volt, míg felém tetőd ős íve hajlék
Mint Róma csarnoka, a gőgös ormu hajlék
S szebb mint e durva márvány, palád, az enyhekék.

És drágább gall Loire-on Tibernél, a latínnál,
S a Lyré kicsi halma a híres Palatínnál
S e sós tengeri szélnél az édes honni lég.


Joachim du Bellay.