Dunkerque-i éjszaka

Dunkerque-i éjszaka

Szegény francia föld akárcsak egy kopott
Szövet lábunk alól lassacskán elfogyott
A tengeren vegyest hulla s hínár lebeg
S a fölfordult hajók mint püspöksüvegek

Százezres tábor itt partján az égnek-árnak
Saint-Malo fövenyén egész az égig árad
Az estbe tornyosul ahol lovak rohadnak
Mint torló moraja vándorló csorda vadnak

Csíkos karjait a vasúti híd kitárja
Mellünkben földobog tépett szívünk magánya
Földtelen Jánosok százezer szerelemmel
Elnémulnak-e hát örökre százezerszer

Sebestyének kiket átvert a léti kín
Ikertestvéreim ikertestvéreim
Tudom szavam csak ők értik meg ők a gyengék
Kik szívüknél a szív kínját jobban szerették

Kiáltsam legalább ezt a szerelmet én el
Messzebbre látszik a tűzvész virága éjjel
A város lángban áll Kiáltok és kiáltok
Tetőkről valahány alvajárót lerántok

Szerelmem harsogom harsányan mint a hűs
Hajnalban harsogott Kést Kést a köszörűs
Kiáltok ó szemem szerelmem ó világom
Hová lettél hová virágom és sirályom

Kiáltok élesen vadabbul mint a gránát
Mint aki sebesült vagy részeg ütne lármát
Kiáltok Ajkad az a dús pohár ahol
Úgy várta szerelem mint pirosan a bor

A világhoz kötöz kúszó karod simulva
Nem halhatok meg én mert feled aki hulla
Fölrémlik a hajón szorongók szeme Emlék
Ki feledhette el Dunkerque alatt szerelmét

Aludni nem tudok Rakéta fénye zúg ott
Ki feledhette el a szeszt melytől berúgott
Testnagyságú lukat vájtak a katonák
Próbálták szinte így a síri éjt magát

Kő arcok Görcsbe tört vak testek esztelen
Lüktető álmaik csupa balsejtelem
Nem ismer illatos tavaszt e táj kopár bús
Ím észak dombjain halálba fúl a Május

Louis Aragon

Fordította:Rónay György