Szomjan veszek...

Szomjan veszek


Szomjan veszek a parton, patak mellett,

szerelmesek tüzénél vacogok,

világtalan, ki másokat vezetget:

ész nélkül is bölcsek közül vagyok,

azt gondozom, amit hanyagolok.

A köznapit különlegesbe oltom -

hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom.


Időt nyerek árán vesztett heteknek,

ha fáj a lelkem, vígan kacagok,

undor fog el, mikor remény kecsegtet,

a boldogság nekem panaszra ok,

sosincs ínyemre, amit áhítok.

Ujjongok én, mikor dühöm kiontom -

hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom.


Csacsogok és megszenvedem a csendet,

merész megilletődötten vagyok,

rabságomban a bánat ad csak enyhet,

kettőből egyet nem hibázhatok,

ha épp rám jár a rúd, nem búsulok.

Egészség éltet akkor is, ha kór nyom -

hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom.


Charles D'Orléans.