Eleven halálom.

Eleven halálom.

Nem változik bánatom moccanatlan
várok és nem jön senki se
se nap se éjszaka
se az aki én voltam egykor

Szemem szemedtől elszakadt
kihuny a ragyogás a bizalom szememben
a szám a szádtól elszakadt
a szám elszakadt a gyönyörtől
a szerelem az élet ízétől elszakadt
kezem kezedtől elszakadt
kihullajt mindent a kezem
lábam lábadtól elszakadt
nem lép többé a lábam mert immár útja sincs
súlyomat elfelejti és el a pihenést

Látnom rendeltetett mint huny ki életem
az életeddel
kezedben nyugvó életem
amelyet végtelennek hittem
Jövőm reményem a sírom amelyet úgy vesz
a közömbös világ körül mint a tiédet

Oly egy voltam veled hogy más mellett dideregnék.

Paul Éluard.