Be- s befuthatnám az egész világot.

Be- s befuthatnám az egész világot,

végigutazhatnám fáradhatatlan

Szíriát és a tatár pusztaságot,

járnék bár Egyiptomban, Babilonban,

Jeruzsálemben s mind a messzi honban,

kikötőben, parthelyen, szigeten

hol a fűszerszám és cukor terem;

a selyem, szövet, az aranyszegély,

szebb másutt, mint nálunk, megengedem:

Párizzsal semmi, semmi föl nem ér,


Várost különbet, ember sose látott,

az értelem, a tudomány, a hit-tan

kútja s forrása: rétek, rónaságok,

szőlők övezik a Szajna-kanyarban

s minden, mi édes a földi javakban;

szereti is hát szíves-melegen

s szeretni fogja minden idegen,

mert várost szebbet, akármeddig él,

s bölcsebbet nem talál semerre sem:

Párizzsal semmi, semmi föl nem ér.


De legjobb java a várfal, az árok;

a sok házban, mely a falak alatt van,

kalmár nép sürög, nemes uraságok,

s ötvösök, kardkovácsok számolatlan,

mert művesség, művészet mind nagy ottan;

s amit csinálnak, olyan helyesen

csinálják s hozzá olyan kedvesen

szólnak – mert ki-ki ügyesen beszél

és jó is, mit az ember meg veszen:

Párizzsal semmi, semmi föl nem ér.

Eustache Deschamps.