Himnusz az éjszakában.

Himnusz az éjszakában.

Az árnyék, mint illat árad a hegyekből és oly nagy
a csend, hogy azt hihetnéd, elér a halál.
Ma este hallani,
amint egy csillag sugara a lágy szellő sodrán felszáll.

Szemlélődj. Homlokod alatt olyanok legyenek a szemeid,
minta forrás, mely futása közben visszfényével elbűvöli
a partokat. A csillagfényes földön érzékeld az eget, a
csillagok kék dalát halljad a mohák harmatában.

Lélegezz, add vissza a levegőnek, a levegő illatának
lélegzeted, hogy meleg leheleted bebalzsamozza a virágokat,
lélegezz áhítatosan az égre tekintve, hogy párás leheleted
a fűszálakat is csillagozza be.

Sötét szemeiden úsztasd át az egész eget, csendedet keverd
el a föld árnyékával s ha életed nem vet árnyékot árnyékára,
akkor a te szemeid s az ő harmata a szférák tükrei.

Lelkedet örök szárán érezd felszállani és megérkezni az égbe,
isteni megrendülés, szemeiddel kövesd a te csillagodat, hogy
örök lelked széttárja kelyhét és beillatozza az egeket.

Az éjszakák lugasának láthatatlan ágain lásd ezeknek az arany
virágoknak ragyogását, életünk reménységét, lásd ránk ragyogni
- jövő életünk arany pecsétjét - a mi tündöklő csillagainkat
az éjszaka fáin.

Figyeld pillantásodat, ahogyan elvegyül a csillagok közt, visz-
fényeik csendesen belemerülnek szemeidbe, és azonosulnak
lélegzeted illatával, új csillagokat virágoztass ki szemeidben.

Szemlélődj, engedd el magad, hagyd az érzékeidet gondolkodni,
légy szerelmes önmagadba, aki szétszóródtál ebben az életben.
Hagyd, hogy szemeidnek parancsoljon az ég, anélkül, hogy meg-
értenéd és csendedből alkosd meg az éjszakák zenéjét.

Paul Fort.