Ballada a tavaszról.

Ballada a tavaszról


Kecses tavasz, megmutatod,

milyen jól érted dolgodat,

csak nyűg a tél, a gondja sok,

míg te a föld öröme vagy.

Tart tőled a leggonoszabb

évszak, amelynek vársz nyomában,

s előled rögtön elszalad,

mikor megérkezel vidáman.


Szakálla fehéren lobog

a télnek, rét s erdő elagg,

hideg van, eső és lucsok,

a tűzre új hasábokat

vet az ember - s otthon marad.

De mint új tollba bújt madárban:

a kedv bennünk is égre csap,

mikor megérkezel vidáman.


Télen felhőkből szőtt, kopott

köpenybe bú az ég, a nap,

de - áldassék az Úr - ahogy

megjössz, minden világosabb

és szebb is lesz egy perc alatt,

veszít a tél a nagy tusában,

az új esztendő lábra kap,

mikor megérkezel vidáman.


Charles D'Orléans