A közöny balladája.

Szépség sebezte szívemet -

kegyetlen, édes gyötrelem!
Szerelmi láz égette meg -
szenvedtem is keservesen,
de változott a helyzetem:

jó orvosnak vitt erre útja,
barátom ő, neve Közöny,
kikúrált, neki köszönöm,
hogy a seb nem fakad fel újra.

Hogy szívem többé nem beteg:

csakis neki köszönhetem,
szerényen kértem: ha lehet,
a gyógyulás örök legyen.
Ő bölcsen válaszolt nekem:

"Óvd kebledet, ha szembefúj
a szerelem szele perzselőn,
ha jól vigyázol, esküszöm,
hogy a seb nem fakad fel újra.

A háló, amit kivetett

a Gyönyör: áthullt a szemen,
hajszolni a veszélyeket
az ifjúság nem rest sosem,
fel is szította rendesen

a vágyat benned, lángra gyúlt
a szikra - szerelmi tűzözön.
Megszántalak - s most már öröm,
hogy a seb nem fakad fel újra."

Charles D'Orléans.