Szabadság

Szabadság


Kis irkalapjaimra,

padomra és a fákra,

a porra és a hóra

felírlak én.


Minden beírt papírra,

s minden üres papírra,

hamura, kőre, vérre

felírlak én.


Ó képek aranyára,

harcosok fegyverére,

királyi koronákra

felírlak én.


Erdőre, pusztaságra

fészekre, rekettyésre,

zengő gyermekkoromra

felírlak én.


Az éj csudáira,

fehér cipó napokra,

szerelmes évszakokra

felírlak én.


Az elrongyolt egekre,

a nap lápos vizére,

s a tünde hold tavára

felírlak én.


Mezőre, láthatárra,

szárnyra kelt madarakra,

az árny malmaira

felírlak én.


Felhő pillékre és

verítékező viharra,

a méla, unt esőre

felírlak én.


Szikrázó villanásra,

színek tornyaira

s a meztelen valóra

felírlak én.


A fürge kis dűlőkre,

a fennlengő utakra

és égre nyúlt terekre

felírlak én.


A fényre, mely kigyullad,

a fényre, mely elalszik,

sok régi otthonomra

felírlak én.


Szobámnak a tükörben

kettészelt gyümölcsére

ágyam üres héjára

felírlak én.


Nyalánk kis kutyusomra,

két nagy tapsi fülére,

balog mancsára is

felírlak én.


Ajtóm szűk padlatára,

meghitt kis tárgyaimra,

az áldott lángú tűzre

felírlak én.


A nyíló női testre,

baráti homlokokra

és felém tárt kezekre

felírlak én.


Döbbenet ablakára,

figyelmes ajak-ívekre,

s csönd fölé magasan

felírlak én.


Feldúlt rejtekeimre,

ledőlt fároszaimra,

búmnak merő falára

felírlak én.


A vágytalan hiányra,

a meztelen magányra,

a halál lépcsőjére

felírlak én.


A boldog gyógyulásra,

a szétfoszló veszélyre

s az újszülött reményre

felírlak én.


S ez egy szó erejével

kezdek el újra élni,

hogy felismerjelek s neven

nevezzelek:


Szabadság.


Paul Éluard.