A farkas meg a bárány.

A farkas meg a bárány.

A több erő joga győz minden más jogon,

ezt én most bizonyítani fogom.

Egy bárány éppen inni készül

a szép kies patak vízéből,

amikor ott terem éhen korgó gyomorral

a Farkas, aki úgyis mindig csak rosszat forral.

„Hogyan merészeled zavarni kortyolásom?”- kiált

az ádáz fenevad.

„Lesz érte mindjárt hadd-el –hadd!”

„Fölség! – felel Bari – jaj, könyörgök alássan,

csak föl ne indulj ellenem sőt vennéd

fontolóra kegyesen, hogy szomjam oltani

– ahogyan láthatod – én itt gázoltam,

idelenn a vízben, legalább húsz lépéssel

lejjebb, mint te: lehetetlen tehát zavarnom italod.”

- „De zavarod! – felel a kegyetlen vadállat –

azt is tudom, tavaly rágalmaztál csúnyán!”

-„Hogy tehettem volna, akkor még meg

sem szült anyám! –felel a kis Bari –

most is szopom nyanyámat.”

-„Ha te ne, hát a bátyád!” –

S hiába szól Bari: -„Nincs bátyám …”

– „Akkor a fajtádból valaki:

mert rajtam rágódtok ti váltig:

ti magatok s rágódnak őrzőitek s kutyáik.

Én mindent megtudok! És bosszút állok érte!”

Így szólván, megragadja s viszi a sűrűségbe,

szétmarcangolja és fölfalja végül

– pörös eljárás nyűge nélkül.

Jean de La Fontaine