Ballada

Ballada

Szomjan veszek a forrás vize mellett,
jóllakva is örökkön éhezem,
legalább negyven órát érzek egynek,
bicegve járok s mégis délcegen,
nem sürget engem, csak a türelem.

Birtokolom, amit elhullatok,
csak másokhoz - magamhoz nincs szívem,
pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Kétes nekem, amit biztosra vesznek,
boldognak látnak - s létem gyötrelem,
az igazat ítélem tévetegnek,
mi megesik velem, azt sem hiszem,
mindent lebírok s nincs erőm sosem.

Ázottan reszketek, hol tűz lobog,
nagy a jóságom, kemény a szívem -
pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Öröm hevít, mikor bánat diderget,
sóvárgok ott, ahol gyönyör terem,
szűkölködöm s Dárius kincse felvet,
a sótalant tetszéssel ízlelem,
ki megkeserít, azt megkedvelem.

Bölcs nem vagyok s mégis mindent tudok,
biztonságban szorongok szüntelen -
pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Ajánlás

Aki dicsér, csúnyán bánik velem,

nem lép a lábam s messzire jutok,

mit mívelek, azt hiába teszem -

pártatlan és kétkulacsos vagyok.


Charles D'Orléans.