Az emberi tudományok hívságáról

Az emberi tudományok hívságáról

Ki ismeri magát, az nem büszke magára
s önértékére nem valami sokat ad:
annak az emberi tudomány ragyogása
nem egyéb, mint nemes megvetés tárgya csak.

Mentségünk lesz, ha majd az Úr nagy napja villog,
hogy tudtuk mindenek okát s okozatát?
S megingatja vajon, amit tudtunk, a Bírót,
ki nem néz egyebet, csak a tettet magát?

Mit tenned kelletik, korlátozd arra vágyad,
ne hagyd kívánni a a tudás tömegét:
a gond, hogy megszerezd hiú szórakozás csak,
és nemegyszer csalódsz benne, ha már tiéd.

Mert végtére minél többet tudsz és minél szebb
világosság ragyog az értelmed felett,
csak annál súlyosabb végórádon a vétked,
ha nem volt annyival szentebb az életed.

Kevélység ürügye ne legyen tudományod!
Vigyázz, hogy támaszod legyen, ne buktatód!
Ne feledd, hogy csupán tetézi számadásod,
s inkább félésre, mint gőgösködésre ok.

Pierre Corneille.