Ugatnak, mint szarvast ebek…

Ugatnak, mint szarvast ebek…

Ugatnak, mint szarvast ebek,
Nyers hangokat törnek kerékbe:
Mind németül habog-hebeg.

A latin? Zselatin! S zselére

Nem kap, csak Isten pár zsellére!
Mert a germán olyan galád,
Érti bár nyelvünk sok szavát –
Húsz éved itt lehúzhatod,
Egy szót sem ejt, mi nem saját:
A német németül makog.

Inkább, amíg be nem reked,
Üvölt – s közben mintha lenézne!
Fene az ilyen életet!

Gubbassz gőzben, zsírost egyél te,
Vágtass fel rengeteg hegyére,
Szakadékon űzd lovad át,
Taposs jeget, erdők havát,

Öt mérföldet, ha nem hatot –
Ha franciát orront – nahát,

A német németül makog.

Vendéglátás? Jaj, az remek!
Szalmát a vándor fekhelyére!
Lepedő? Lepedék-lepett.
És tiszta abroszt mért cserélne,

Ha vendéghad jő estebédre?
S mily fínom asztaltársaság!
Egy nagy tálból tizük zabált,
Szószban túrnak, rút vadkanok!

Fütyülök rá! Más az, mi bánt:
A német németül makog.


Ajánlás


Uram! Mária szent nevére

Mondom: a Szép Péknébe térj be,

Vagy a Három Királyt lakod –

Ily skandalum sehol sem érne.

Dögvész dúlja s métely metélje

Mindet, ki németül makog!


Deschamps Eustache