Tengeri szél.

Tengeri szél.

Kis kert, hangás mező, téltői tarolva mind.

Élet sehol. Fokán egyhangú-szürke szirtnek,

ahol a végtelen atlanti ár törik meg,

az elfonnyadt szirom egy árva szálon ing.


S mégis fűszeres az illat, mely meglegyint,

mit a tenger lehel, s szellők hozzám röpítnek,

oly langyos pára, hogy szívet megrészegíthet;

felém e különös jószag honnan kering?


Tudom! Háromezer mérföldről jön, nyugatról,

ahol az Occidens tűzcsillaga alatt oly

aléltan fekszik az Antillák kék sora;


beszívtam e kövön, amelyre kelta ár csap,

a perzsel; a balzsamos honi légben, Amerika

kertjéből illatát a rég elnyílt virágnak.


José-Maria de Heredia.