Az ég, a föld

Az ég, a föld


Az ég, a föld, a szélfuvallatok

elszenderültek, töltekezve csenddel,

s a madarak is, kik vívnak a mennyel,

s az erdők sűrűjén az állatok.


Az Éj szekerén izzó csillagok

vonultak lassan. Vénuszt szült a tenger,

de nem vajúdott érte gyötrelemmel,

s lágyan gördültek a sima habok.


Szelíden ömlött végig a világon,

csak az én pillám kerülte az álom,

míg űzte sötét lovait a Hold;


mert képmásod, mely itt lakik szívemben

és kénye-kedve szerint gyötör engem,

ezer viszontagsággal ostromolt.


Amadis Jamyn.