Dante szavalása után

Dante szavalása után


Ó Rossi, láttalak hosszú, sötét köpenybe

kínozni a halvány, szelíd Ophéliát,

láttam tigrisdühöd, hogy szétdőlt egy világ,

s sírtál, szerelmed a zsebkendőbe temetve.


Láttam Leart, Macbethet s hullattam sűrű könnyet,

hogy a holt Júliát csókoltad csendbe, te

antik Itália fennkölt szerelmese,

de ezen az estén nagyobb voltál és szörnyűbb.


Ez volt a legnagyobb gyönyör és borzalom,

hogy a zord terzinák zömök vaskürtjein

zengett aranyszavad s csengett a büszke rím;


s úgy láttam — mostan is remeg egész valóm —

hogy arcát a pokol vöröslő lángja éri,

s szavalja verseit, maga Alighieri.


José-Maria de Heredia.