Perzselo földben...

Perzselő földben

Perzselő földben egy különleges virág
meghajlik lazán: korábban kihajt, éled
két ernyedt bimbó, dús, fülledt levegő lengi át;
a növényi nedv neki pusztító méreg.

Mégis úgy érzem, kábít ez a virág,
párolog fanyar, nehéz kölni illatot,
ereim lüktetnek, mellkasom járja át,
zihálok, alig látok már, süket vagyok.

Szobában a másik virág, egy nő, sápadt
nagyon, keze lecsüng, fejét párnára veti:
megadta magát: érzéketlen kis állat
kimerült, szomorúságtól pihegnek mellei.

De haja számtalan tincsben omlik széjjel,
vihar korbácsolt, áradó fekete hullám,
karbunkulustűz ég tágra nyílt szemében,
két vezércsillag az est ködében néz rám;

Hajának illatát szívom, egyre többet,
ahogy levegő után kapkod beteg
elvesztem lassanként az életerőmet
s a szemek keresztüldöfik alélt szívemet.

Rémy de Gourmont.