Hajnalban hirtelen felriadok gyakorta.

Hajnalban hirtelen felriadok gyakorta.


Hajnalban hirtelen felriadok gyakorta,

fölkelt a virradat, vagy álmom csattanója,

vagy egy kedves madár dala, vagy tán a szél.

És munkához fogok, előbb mindenkinél,

előbb még a szegény, szomszéd munkás-lakóknál.

Fut az éj. Odafönn szemem tűnődve kószál,

s a hunyó csillagok közt választ csillagot.

Állva dolgozom, és együtt kelve ragyog

bennem a gondolat s a nap a fellegekben.

Tintatartómat az ablakpárkányra tettem,

mit árnyékolva föd, mint egy farkasodút,

a vadszőlő, amely száz kaccsal körbefut,

ott írok, félretolt ág-bogak sűrűjében,

s meg-megtörölgetem tollam a zöld levélen.



Victor Hugo.