Furulya.

Furulya

Alkonyodik. Galambraj száll az égen át.

Nem hűti semmi úgy forró szerelmi vágyad,

ó pásztor, mint a hang, mely csöpp sípomból árad,

s mit hűs forrás nesze kísér, ha zsong a nád.


Hol elnyúlunk, a dús platán árnyékot ád,

s puhább a fű. Barát, hagyd kósza kecskenyájad,

süket már mekegő szavára a gidának,

s ha szirtre szökne és bimbót legel, ne bánd.


Hétágú furulyám bürökből van faragva,

s kevéske kis viasz köti. Vidám a hangja,

vagy bús, kedvem szerint sír, énekel s jajong.


Jöjj. Megtanítalak varázsos énekemre,


s e szent fából szelíd szerelmes sóhajod

leheleted nyomán elszáll a szélbe zengve.


José-Maria de Heredia.