Egy kisgyermek sírjára a tengerparton

Egy kisgyermek sírjára a tengerparton


Vén repkény, üde gyep, fű, nádas és virágok;

templom, hol látható az Úr, nem rejtezőn;

legyek, kik szótalan szavakat dudorásztok

az alvó pásztorok fülébe a mezőn;


szél, víz, vihar-zene, hatalmas hangú dallam;

erdő, ki az utast álomba ringatod;

gyümölcs, kit ejt a lomb, az áthatolhatatlan;

s ti égi sűrüből lehulló csillagok;


víg, rikkantó madár; habok, mindig jajongók;

hűs gyík, kit védve rejt az ódon kőperem;

rétség, ki illatod a hullámokra ontod;

tenger, hol nő a gyöngy, föld, hol kalász terem;


természet, mindenek serkentője s avarja,

s amit a szél se bánt, fészket hordó faág:

e sírnál csönd legyen, hangotok ne zavarja

az alvó gyermeket, s a könnyező anyát!


Victor Hugo.