Adél lányomnak.

Adél lányomnak.

Újszülött, aludtál, rózsaszínben, frissen
Kis Jézus szunnyadna épp így a bölcsőben;
Álmod tiszta, oly nyugodt, s oly varázsos
Nem hallottad, madár dalolt a lomb között;
Ábrándoztam, a sötét körém költözött,
A titkos ég is rád vigyázott.

Hallottam, fejed feletted angyalok szálltak;
Gyönyörködtem ahogy alszol; és a pólyádat
Zajtalan jázmin- szegfűszirmokkal szórtam tele;
Csukott szempillád felett imát mormoltam;
Szemeim megteltek könnyel, arról gondolkodtam,
Mit hoz nekünk az éj közele.

Eljön a nap, én alszom majd; s vetik ágyamat
Oly szomorú oly sötét, árnyas fák alatt,
hol nem hallom többé, madárdal nem szól nekem
Fekete lesz az éj; síromra ó gerlicém
Könnyet, imát, virágot akkor te teszel, ahogy én
most a bölcsőd díszítgetem.



Victor Hugo.