Ha földereng a táj

Ha földereng a táj


Ha földereng a táj, holnap a pirkadással

elindulok. Tudom, hogy várod jöttömet.

Az erdőkön megyek, megyek a hegyen által,

nem, tőled messze már maradnom nem lehet.


Megyek majd, két szemem merőn néz önmagamba,

nem látom majd a fényt, nem hallok semmi neszt,

görnyedten, egyedül, kezemet összefonva,

mélán megyek, s a nap olyan lesz, mint az est.


Nem nézem az arany tüzeket alkonyatkor,

sem, hogy Harfleur felé vitorlák szállanak,

és ha megérkezem, sírodra teszem akkor

virágzó hanga és zöld magyal csokromat.


Victor Hugo.