Sírfelirat

Sírfelirat


Tavaszom teljén vert le a Halál,

és jó, hogy nem kell többet élni már:

mert nem csak füst-e minden a világon,

habra torló hab, szálló szél, meg álom?

Az ember is csak tavaszi levél,

elfonnyasztja, mint a füvet, a dér;

elmúlik minden: nem kímél a Párka,

egyformán sújt le pórra és királyra.


Holtomban tehát ne sirassatok:

más sorsra szívem sose szomjazott.

A sírban az a vigaszom lehet csak:

a legbátrabb is hanyatt zuhan egy nap

az alvilági csónak fenekén,

s gödre férgei híznak tetemén;

mert a természet nem ismer kivételt,

s a rothadásnak alkot benned ételt.


Amadis Jamyn.