A hó.

A hó

Simone, a nyakad mint a hó, fehér,
Simone, térded a hó színével felér.

Simone, hidegebb hónál a kezed,
Simone, akár a hó, fagyos a szíved .

A hó egy csóktól nem foghat tüzet,
Búcsúcsókomtól sem hevül fel szíved.

Fenyőágak tövén ahogy búsong a hó,
Hajad mögött a homlok oly szomorkodó.

Simone, apácahúgod a szűz hó kint, szívem,
Simone, nekem te vagy a hó, a szerelem.


Rémy de Gourmont.