Les poètes Français traduit en Hongrois. Linda et Tebinfea-Francia költök magyarra fordított

Français poètes. Francia költők.

dimanche 14 septembre 2014

Ce n'est pas moy que l'on abuse ainsi.


Ce n'est pas moy que l'on abuse ainsi :

Qu'à quelque enfant, ces ruzes on emploie,

Qui n'a nul goust, qui n'entend rien qu'il oye :

Je sçay aymer, je sçay hayr aussi.


Contente toy de m'avoir jusqu'ici

Fermé les yeux ; il est temps que j'y voie,

Et que meshui las et honteux je soye

D'avoir mal mis mon temps et mon souci.


Oserois tu, m'ayant ainsi traicté,

Parler à moy jamais de fermeté ?

Tu prendz plaisir à ma douleur extreme ;


Tu me deffends de sentir mon tourment,

Et si veux bien que je meure en t'aimant :

Si je ne sens, comment veus tu que j'aime ?

Étienne de La Boétie.

vendredi 12 septembre 2014

Ma nagy volt a meleg.

 
Ma nagy volt a meleg.



Ma nagy volt a meleg, a nap tikkadtan égve

megsárgította a szép Ceres nagy haját;

nodehát lebukott; s az édes esten át

megyünk Margit meg én a hűvös félsötétbe.



Az erdőn át megyünk, úttalan útra térve,

Ámor halad elöl, mi követjük nyomát,

s ha nem tetszik a zöld, sűrű erdőn az ág,

hogy lássuk szép szint, lesétálunk a rétre.



Így élünk gondtalan, mit bánjuk, mit csinál

az udvar odafönn, a város, a király.

Médoc, édes hazám, oly elhagyott vagy, oly vad!



Nincsen olyan vidék, mely nékem kedvesebb,

s még szebb, mert itt vagy az Isten háta megett,

később tudom meg így ezer baját koromnak.


Étienne de La Boétie.


Fordította:Nemes Nagy Ágnes

jeudi 11 septembre 2014

Ce jourd'huy du Soleil la chaleur altérée.




Ce jourd'huy du Soleil la chaleur altérée




A jauny le long poil de la belle Ceres :

Ores il se retire ; et nous gaignons le frais,

Ma Marguerite et moy, de la douce seree,


Nous traçons dans les bois quelque voye esgaree :

Amour marche devant, et nous marchons apres.

Si le vert ne nous plaist des espesses forests,

Nous descendons pour voir la couleur de la pree ;

Nous vivons francs d'esmoy, et n'avons point soucy

Des Roys, ny de la cour, ny des villes aussi.

Ô Medoc, mon païs solitaire et sauvage,


Il n'est point de païs plus plaisant à mes yeux :

Tu es au bout du monde, et je t'en aime mieux ;

Nous sçavons apres tous les malheurs de nostre aage.

Étienne de La Boétie.

mardi 9 septembre 2014

Az ember_részletek

 
Az ember_részletek

(in memoriam René Koltz)



A bőröm érzi

a nedves udvarokat

az elhagyott mezőket



A világ szélére

támaszkodom



Te nem vagy sehol

 …


A szavak gurulnak

közöttünk

mint a csend

kemény kövei




Nem tudom

hogy rendben vagy rendetlenségben

élek-e



Ma tegnap van-e

vagy holnap



vagy a kettő együtt



Anise Koltz.


Fordította: Dabi István

samedi 30 août 2014

L’homme





L’homme (détails)


(à René Koltz in memoriam)

Ma peau sent

les cours humides

les champs abandonnés

Je me penche

sur les bords du monde


Tu n'es nulle part


les mots roulent

entre nous

comme des pierres

dures de silence



J'ignore

si je vis dans l'ordre

ou le désordre


Si aujourd'hui est hier

ou demain


ou les deux ensemble

Anise Koltz.

vendredi 29 août 2014

Külső - belső


Külső - belső (részletek)


Hol van az a hely

amit pótolni nem lehet?



Senki sem véd meg minket

megszokjuk a csendet



Amikor megyek

a világmindenség megy

velem



Én a lépés vagyok

a lépésben



Megyek

hogy találkozzam önmagammal



A bőrömet dátumok borítják

       – régi előjegyzési naptár



Nézem hogyan vonul el az élet

az erkélyem magasából

tanulmányozva a vasúti menetrendet

bár fel nem szállok már vonatra



A szerződés

a testemmel már

lejár



Egyenként

eltörlöm a lábnyomaimat

befedve azokat homokkal.


Anise Koltz verse


Fordította: Dabi István

jeudi 28 août 2014

Intérieur - Extérieur .




Interieur - Extérieur (détails. )


Où se trouve le lieu

de ce qui ne peut avoir lieu?

Personne ne nous sauve

nous nous habituons au silence



Quand je marche

l'univers marche

avec moi

Je suis le pas

dans le pas

Je marche

à ma rencontre




Ma peau est couverte de dates

         – agenda périmé


Je regarde défiler la vie

du haut de mon balcon

étudiant les horaires de train

que je ne prendrai plus

....

Déjà le contrat

avec mon corps

prend fin

Un à un

j'efface mes pas

en les comblant de sable.

Anise Koltz.

lundi 25 août 2014

A malom.

 
A malom.

Egyetlen pont vagyok, órája

A tájnak, melyben szomszédos az est,

A folyó, a templom, s az öreg malom:

Harangláb tornyosul, a fa ellenáll,

Jár a kerék, s a szürke víz

Tovafut a téli szél alatt.

Menni hagyják hajnaltól hajnalig,

S így őröl gabonát, fűrésszel

Koporsódeszkát, s a henyélőt

Töprengésre készteti a nyugodt mozgás,

Mely folyvást erőt termel

Hasznosítván az anyagszerű időt

Míg az emberi kiáltozás elhal

A puha hótakaró felett.


Hédi Kaddour.

Fordította:Nagy Attila Kristóf

vendredi 22 août 2014

Le Moulin.





Le Moulin.
  

Je suis le point unique, la leçon

D’un paysage où se joignent, le soir,

Rivière, église et vieux moulin :

Le clocher monte, l’arbre tient,

La roue travaille, et l’eau grise

S’en va sous le vent d’hiver,

Laissant passer, entre chaque aube,

De quoi moudre le grain, scier

Les planches des cercueils, et faire

Rêver l’oisif, dans ce roulement calme

Qui continue à fabriquer de l’énergie

Avec le temps qui reste à la matière

Quand les hommes ont fini de crier

Sur le manteau doux de la neige.


Hédi   Kaddour.

samedi 2 août 2014

A sofőr.



A sofőr.

Mi szállta meg azt a buszvezetőt,

Ki az autóbuszt otthagyva

A járdaszélre ült az Opera téren,

És könnyeinek szabad folyást engedett?

Az önsajnálat mámora? A járókelőknek

Tetszik a tetszetős bánat.

Szeretnék, ha így szólna hozzájuk:

Erdei szél zúduljon ezentúl miránk, és

Kapjon bele valahány szoknyába. Vagy így:

A bátyám egyszer azt vágta fejemhez:

Téged még az árnyékod is elhagy.

De mint aki együgyű, a sofőr csupán

Ennyit ismételget: nehéz ez a munka,

S a világ oly kegyetlen.


Hédi Kaddour verse.

Fordította:
Nagy Attila Kristóf