Megszentelt dombok

Megszentelt dombok

Megszentelt dombok és romok, ti szentek,
kik Rómát még egyedül őrzitek,
s vén műemlékek, csak ti költitek
nagy hírét már a régi szellemeknek;

s a tornyok, ívek, melyek felszökellnek,
és csúcsuk fönt a mennyi érinti meg:
porrá omlanak, rajtuk szél zizeg,
nép száján monda s könnyű préda lesznek.

S bár harcol az idővel mindig újra
e város, közben mégis az idő
győz, és emlékeit a földre sújtja.

Vigasztalódj, szívem, te szenvedő:
ha végez az idő kemény kövekkel -
a fájást benned is feloldja egyszer.

Joachim du Bellay