A kentaurok futása.

A kentaurok futása.

A kentaurok futása.


A vértől részegen továbbrohannak,

A hegy felé futnak kétségbeejtőn;

Már csöndbe kertel a halál a lejtőn;

Orrfacsaró bűzét érzik a kannak.


Hidrát, gyíkot tipornak, dühtől égve,

Víz és bozót, nincs se vége, se hossza,

Az Olimposz, a Pélion s az Ossza

Felnyújtja ormát a világos égre.


Olykor egy kentaur a vad csoportbul

El-elmarad, megtorpan, hátrafordul,

Aztán megint ijedt futásnak esnek.


Mivel a hold teljes fényében ölnyi

Nagyságba látták utánuk ömölni

Irtózatos árnyékát Herkulesnek.


José-Maria de Heredia.