Egy lusta sírjára

Egy lusta sírjára, vagyis a sajátjára


Jean, ahogyan jött, szintúgy távozott.

Fölélte a tőkét s a kamatot:

a vagyont fölöslegesnek ítélte.

Remekül fölhasználta idejét:

Kettéosztotta — az egyik felét

alvásra, másikát semmittevésre.


Írta: Jean de La Fontaine.


Fordította: Rónay György