Passe-temps?

Panjas, veux-tu savoir quels sont mes passe-temps?

Panjas, veux-tu savoir quels sont mes passe-temps?


Panjas, veux-tu savoir quels sont mes passe-temps ?

Je songe au lendemain, j'ai soin de la dépense

Qui se fait chacun jour, et si faut que je pense

A rendre sans argent cent créditeurs contents.


Je vais, je viens, je cours, je ne perds point le temps,

Je courtise un banquier, je prends argent d'avance :

Quand j'ai dépêché l'un, un autre recommence,

Et ne fais pas le quart de ce que je prétends.


Qui me présente un compte, une lettre, un mémoire,

Qui me dit que demain est jour de consistoire,

Qui me rompt le cerveau de cent propos divers,


Qui se plaint, qui se deult, qui murmure, qui crie :

Avecques tout cela, dis, Panjas, je te prie,

Ne t'ébahis-tu point comment je fais des vers ?



Joachim du Bellay.

Jó barátok között

Jó barátok között

Jó barátok között

Jó barátok között közös a szív s a buksza –
szól valamely derék s bátor kéregető;
más pénzével bizony nagylelkű könnyen o,
s a szegényházba visz egyenesen az útja.

De sehol sincs olyan bő forrás, bárki tudja,
amely ki nem apad; s ha csupa zsebleső
éhenkórászt segít: nincs oly hitelező,
ki végül maga is hiteire ne szorulna.

Rómában jó sorod, Gordes-om, csak úgy lehet,
ha mindig bőkezűn osztogatod kegyed,
de markod nem nyitod ki bármi kósza népnek.

Azzal rosszakaród szívét is megnyered,
ezzel barátodat is elveszítheted,
s ha ott vész pénzed is, kettős a veszteséged.

Joachim du Bellay.

Panjas, azt kérdezed...

Panjas, azt kérdezed

Panjas, azt kérdezed, mint töltöm a napot?
A holnap gondja nyom, a napi kiadások
felől intézkedem, hitelezőkre várok,
megalkuszom velük, s egy vasat sem adok.

Nem lopom az időt, mászkálok, szaladok,
bankárokhoz futok, s kölcsönért kurizálok,
elvégzek egy ügyet, de vár helyette száz ott,
s felét sem végzem el annak, mit akarok.

Számlát hoz, levelet vagy kérvényt tesz elém ez,
holnap – jelenti az – bíborosi ülés lesz,
s ötleteivel egy harmadik sírba visz.

Ez rí s panaszkodik, az morog s handabandáz.
Hát mondd, ezek után nem ámulsz rajta, Panjas.
hogy marad még időm a versírásra is?

Joachim du Bellay.

Nyomorult az a föld melynek királya....

Nyomorult az a föld...

Nyomorult az a föld

Nyomorult az a föld, melynek királya látván
se lát, csupán a más szemével, és aki
hallani sem akar, csak udvaroncai
fülével: vak, süket és néma, mint a márvány.

Ilyenek ők, uram, kiket szobájuk árnyán
mint szelencében, úgy szoktak ma tartani,
hogy el ne kopjanak, és népünk kínjai
át ne hatoljanak kalitkájuk magányán.

Ezek, mint gyermekek, ágyúkkal és hadi
zászlókkal háborút szeretnek játszani,
míg ellenségeik országukat rabolják;
akár az, aki rég egy torony tetején,
széttekintve a tűz hullámzó tengerén.

Joachim du Bellay.

3/4 fois malheureuse la terre.

Et la terre est nee 5/5 par Jupiter33

Ô trois et quatre fois malheureuse la terre .

Ô trois et quatre fois malheureuse la terre .


Ô trois et quatre fois malheureuse la terre

Dont le prince ne voit que par les yeux d'autrui,

N'entend que par ceux-là qui répondent pour lui,

Aveugle, sourd et muet plus que n'est une pierre !


Tels sont ceux-là, Seigneur, qu'aujourd'hui l'on resserre

Oisifs dedans leur chambre, ainsi qu'en un étui,

Pour durer plus longtemps, et ne sentir l'ennui

Que sent leur pauvre peuple accablé de la guerre.


Ils se paissent enfants de trompes et canons,

De fifres, de tambours, d'enseignes, gonfanons,

Et de voir leur province aux ennemis en proie.


Tel était celui-là, qui du haut d'une tour,

Regardant ondoyer la flamme tout autour,

Pour se donner plaisir chantait le feu de Troie


Joachim du Bellay.

A közöny balladája.

Szépség sebezte szívemet -

kegyetlen, édes gyötrelem!
Szerelmi láz égette meg -
szenvedtem is keservesen,
de változott a helyzetem:

jó orvosnak vitt erre útja,
barátom ő, neve Közöny,
kikúrált, neki köszönöm,
hogy a seb nem fakad fel újra.

Hogy szívem többé nem beteg:

csakis neki köszönhetem,
szerényen kértem: ha lehet,
a gyógyulás örök legyen.
Ő bölcsen válaszolt nekem:

"Óvd kebledet, ha szembefúj
a szerelem szele perzselőn,
ha jól vigyázol, esküszöm,
hogy a seb nem fakad fel újra.

A háló, amit kivetett

a Gyönyör: áthullt a szemen,
hajszolni a veszélyeket
az ifjúság nem rest sosem,
fel is szította rendesen

a vágyat benned, lángra gyúlt
a szikra - szerelmi tűzözön.
Megszántalak - s most már öröm,
hogy a seb nem fakad fel újra."

Charles D'Orléans.