Mikor a könyv..

Mikor a könyv..


Mikor a könyv, amely elaltat minden éjre,

mikor a házi lég, a tűzhely gondjai,

mikor az esztelen város zörömbölése,

hol mindig hallani ezt-azt rikoltani,



mikor nyűg és öröm ezernyi aggodalma,

megtöltve a napot, míg szűk lesz és sötét,

nyakam soká, soká súlyos igába hajtja,

és földre szögezi lelkem tekintetét:



akkor váratlanul kiszáll, szökik a lélek,

réti ösvényre hág, ma s holnap újra csak,

mely eltéved vele, de mindig visszatéved,

minta bölcs paripa, mely tudja az utat,



lelkem erdőbe fut, hol annyi kósza fény gyűl

az árny közt, s annyi hang, lágy zsongás vár reá,

s vár az Álmodozás, az első fa tövén ül,

s együtt indulnak el a lomb, a lomb alá!


Victor Hugo verse.

Fordította: Nemes Nagy Ágnes