Szegény gyermekek.

Szegény gyermekek.

Apró lényüket őr vigyázza;
Hatalmas őr, az örök Isten.
Születés előtt ők a fények
Ott, a magasban kéklő égen.


Isten bőkezű, nekünk kínálja;
Jönnek; Ittlétük ajándék, áldás;
Bölcsesség a mosolyukban, 
Csókjuk merő megbocsátás.


Tisztaságuk megérint minket.
De tudd, életükre joggal vigyáznak.
Ha éhesek, zokog a mennybolt
És velük reszket, ha fáznak.


Az ártatlanok nyomorúsága
Vádolja azt, aki ellenük vétett.
A hanyag ember hatalmát nyíltan:
Ó, dördül az ég, a meg nem értett.


Isten, mikor keresvén ez árva lényeket
Minket henyélve lel  árnyas lomb alatt,
Szárnyakat ad emlékezetünknek   
Idézze a régi, saját rongyokat!

Victor Hugo.