A nap ma fellegek között pihent le este.

A nap ma fellegek között pihent le este.

Holnap jön a vihar, majd est, majd éj megint,

és hajnal, villogó fényét ködökbe vesztve,

s nap, éj – szökő időnk egy-egy lépése mind.


 Vonulnak a napok, vonulnak csapatostul,

a tengerek szinén, a nagy hegyeken át,

ezüst víz s rengeteg fölött, mely zúgva bozsdul,

zúgva szeretteink halotti himnuszát.


S a szirtek homloka s a vizek arca folyvást

ráncos lesz, s mégse vén, és mindig zöld a lomb,

ifjodván szüntelen; és minden hegyi forrást

a végtelen folyó az óceánba ont.


 De én, ki napra nap fejem mélyebbre hajtva

fázósan járok itt, ünneplő ég alatt,

én elmegyek, s a nagy, tündöklő-fényű, tarka

világban semmi sem érzi hiányomat.


Victor Hugo.